Cigányterror az Avason
Az alábbi riportban különösen az avasi közállapotokat leíró részeket (azaz az anyag túlnyomó többségét, a legutolsó fejezet kivételével) érdemes elolvasni – igen, valódi pokol az egész, és erről csak és kizárólag a betelepített cigányok tehetnek.
Minderről Horváth Aladárnak volt pofája azt hazudnia, hogy az Avas a béke szigete...
A cikk a Fidesz „fényezésével” végződik. A polgármester-jelölt szerint elsősorban munka kell a szerinte innen kitelepíthetetlen cigányoknak. Ezzel két gond is van.
Egy: rezervátumról, kifejezetten bűnöző életvitelű, bizonyítottan összeférhetetlen, civilizál(hat)atlan cigányok, úgy látszik, nem hallott, pedig ha az olaszoknak szabad (tessék elolvasni EZT a milánói és EZT a római jelentést...), akkor nekünk vajon miért nem? Mindketten EU-tagállamok vagyunk, azonos jogokkal, nem? Hogy lehetséges akkor az, hogy ők simán fegyveresekkel őrzött, éjjelenként se ki, se be táborokba zárhatják a cigányaikat (az olasz állampolgárságúakat is)? Arról nem is beszélve, hogy arrafelé rendőri segítséggel égetik fel az orkputrikat. Ahogy a franciák is teszik. Meg a finnek. Nekik szabad?
Kettő: Miskolc környékén is irdatlan sok munkalehetőség van még analfabéta, szakképzetlen cigányoknak is – lásd pl. EZT és az onnani, további hivatkozásokat.
Hát igen – a Fidesz ezt „tudja”. Cseberből vederbe lesz ez a kormányváltás – és megint négy elvesztegetett év, ami alatt még tovább rosszabbodik majd a helyzet. Csak az vigasztalhat bennünket, hogy a párt teljes cigányügyi impotenciája automatikusan a Jobbik további erősödését jelenti.
Cigánykártya
Az MSZP és a Jobbik is a cigánykérdéssel kampányol Miskolcon. Magánhadseregekkel kívánnak rendet tenni. Az egyik csendőrséget kínál, a másik seriffet ígér. A régen várt tavasszal a kilakoltatások korszaka is elkezdődött az egyre lejjebb zuhanó városban, ahol a létbizonytalansággal küzdő emberek már nem tudnak mibe kapaszkodni.
Az ország legjobb lakótelepe lehetne a miskolci Avas, ahol közel negyvenezer ember él. Tiszta a levegő, a lakásokból pazar kilátás nyílik a hegyekre, a belvároshoz és Miskolctapolcához közel fekvő panelrengetegtől néhány perc séta az egyetem. Szenzációs régészeti leletekre is bukkantak itt, de nem ezért szerepel a városrész a hírekben.
Az „Avas kizárva” típusú mondatok rendszeresen megjelennek az apróhirdetésekben, a gettósodó lakótelepen a lakások áron alul sem kelnek el. A hetvenes–nyolcvanas években munkások, mérnökök, gyárakban dolgozó romák özönlöttek az új lakótelepre, kollégák éltek egymás mellett. Azóta bezártak a gyárak, leállt az ipar, sok élet tönkrement, szétmentek a családok, utcára kerültek, lecsúsztak az emberek.
A rendszerváltozás után kicserélődött a lakosság, sokan már azt sem tudják, hogy hívják a szomszédjukat. A fiatalok elvándorolnak, a fővárosban és külföldön próbálnak szerencsét. Az itt élők megélhetési gondokkal küzdenek, a létbizonytalanság és munkanélküliség mellett a cigánykérdés csak hab a tortán, de ezt a habot jól felverték; a Jobbik és az MSZP is kampányt épített rá, pedig az MSZP ingyenes rendezvényeivel itt csak a legszegényebbeket célozza meg. Az Avason minden ősszel Lagzi Lajcsi énekel.
Az Avason mindig éltek romák, segédmunkásként dolgoztak, a módosabbak zenéltek, kereskedtek, és régen is laktak itt bűnöző famíliák. Etnikai villongások, utcai balhék, bandaháborúk évtizedekkel ezelőtt is voltak.
– Itt nőttem fel, végigverekedtem a gyerekkorom. Az Áfonyás utcán megvámolták az idősebb oláh cigányok az iskolából hazatartó kicsiket. Parasztoknak hívtak minket. Sokféle cigány élt itt, a legjobb barátom is roma volt. Az egyik banda kirabolta a magyarokat, a másik mellénk állt. A rendőrség meg sem moccant, mikor tízen támadtak ránk, pedig az őrs néhány méterre volt. Idealizálják a múlt rendszert, lehet hogy a falvakban nyugalom volt, de itt nem volt rend sohasem. Aki ide született, megtanult verekedni – sorolja a Szentgyörgy utcán élő László, amikor a közbiztonságról kérdezem.
– Bizony – vágja rá a buszmegállóban várakozó középkorú nő. – Nyolc hónapos terhes voltam nyolcvanötben, mikor a szomszédunkban élő Buri család rátámadt a férjemre. Lefogták, öten-hatan ütötték, az asszonyok is beszálltak sodrófával. Hiába hívtam rendőrt, nem segített senki. Félelemben éltünk, csak akkor nem írták meg az újságok – panaszolja.
Van, akiben kellemes emlékeket ébreszt a múlt rendszer. Radványi Béla szerint korábban biztonságban éltek az emberek.
– Vérszemet kaptak a trógerek. Régen a rendőr odasózott, ma a jogaikat sorolják a lopáson ért csirkefogók.
Fészket raktak
2008-ban szervezett betelepítések során alulszocializált családok tömege jutott lakáshoz Miskolcon. A szóbeszéd szerint az ügy szálai magasra vezetnek. Az önkormányzat tagadta, hogy cigányokat telepített a városba, majd kiderült, hogy ügyvédek, banki ügyintézők állnak a háttérben.
Hátrányos helyzetű családok előtt villantották fel a jobb élet reményét. A Fészekrakó programot kihasználva találtak gazdára lakások Miskolc több pontján. A romatelepekről érkezők állami garanciával biztosított hitelhez jutottak, önerőt gyermekeik után járó szociálpolitikai kedvezményből merítettek. A „segítők” az adminisztrációs költségeket megelőlegezték a nincstelen vevőknek. Az adásvételi szerződésben az ingatlanpiaci értékénél nagyobb vételár szerepelt, a haszon közvetítők, ügyintézők, ügyvédek zsebében landolt. Ügyletenként 1-2 millió forintot osztottak szét.
Dr. Gaskó Bertalantól, a megyei rendőrkapitányság szóvivőjétől megtudtuk, több mint háromszáz lakás esetében folyik a vizsgálat, több tucat eladót, vevőt hallgattak ki gyanúsítottként. Több fészekrakó érdeklődésünkre megnevezte ügyvédjét; szerintük számtalan ügyvéd benne volt a kétes ügyletekben, de csak egyetlen ügyvéd gyanúsítottja van a miskolci fészekrakó botránynak.
Ahhoz, hogy a bűncselekménnyel érintett körben milyen szóbeszéd járja, az ügyészségnek semmi köze nincs – nyilatkozta a megyei napilapnak dr. Martossy György, a megyei főügyészség szóvivője.
Káli Sándor polgármester pedig kijelentette, aki nem fizet, és nem tud viselkedni, annak mennie kell.
Miskolc egyik legveszélyesebb pontja egyébként nem az Avas, hanem a belváros szívében található Király utca 1–3–5. szám. Ezek az ingatlanok önkormányzati tulajdonban vannak, nem fészekrakók élnek itt. A lakók pályázat útján jutottak ide. A frissen felújított házak állapota minősíthetetlen. A munkából élő fiatalok jelentős része nem kap itt lakást, hiába pályáznak, a pályázatokat a halmozottan hátrányos helyzetű családok nyerik el, akik jelentős közüzemi tartozást halmoznak fel.
A MIK (Miskolci Ingatlankezelő), a házakért felelős önkormányzati cég arra a kérdésünkre nem kívánt reagálni, hogy a Király utca 1–3–5. alatt élő, nem fizető, antiszociális, bűnöző életmódot folytató családokkal szemben kíván-e intézkedni.
Oda a szocpol
A polgármester március végén városőrökkel, polgárőrökkel felkeresett egy avasi fészekrakó családot, akik megrémültek, nem akarták beengedni őt és kíséretét, de az egyik városőr lábával megakadályozta, hogy a lakók becsapják az ajtót. A polgármester kamerák kereszttűzében oktatta ki a családot, akik azzal fenyegették meg a város első emberét, hogy rendőrt hívnak, ha nem hagyja őket békén. Egyre több fészekrakó veszi kézbe a felszólítást, miszerint csomagolni kell. Arról nincs kimutatás, hogy a kilakoltatás előtt álló tulajdonosok között mennyi az antiszociális család.
Máriáék várják a legrosszabbat, a kilakoltatást. Remegve bontják ki a hivatalos leveleket, kikukucskálnak, mikor szól a csengő, lapítva várják a kilakoltatót. Korábban a bábonyibérci cigánytelepen éltek, de kaptak a csábító lehetőségen.
– Felkeresett egy segítőkész férfi, mindent intézett, az OTP-től kaptunk hitelt, ügyvédünk a földhivatalban dolgozik. Örömmel költöztem ide, négy gyerekre vettem fel a szocpolt. Nem hamisítottunk jövedelemigazolást, a férjem dolgozott. Ősszel kirúgták, néhány hónapig nem fizettük a részletet, a bank felmondta a szerződést, most egyben kérik a hatmilliót. A fűtés díjával is tartozunk. Nem tudtam, hogy ilyen drága itt az élet. Oda a szocpol, hiába fizettem másfél évig a banknak havi negyvenötezer forintot, sose lesz lakásunk. Már tudnánk fizetni a részletet, az emberem kőművesként dolgozik. Gyerekekkel albérletet sem találunk, cigányként még nehezebb – panaszolja az asszony, akit rendes cigányként emleget szomszédja.
– A kislányuk szorgalmas, a lányom osztálytársa. Rendes emberek, nem olyanok, akikről az újságok írnak – állítja Pataki Béláné a Szentgyörgy utcán, amikor fészekrakó szomszédjáról kérdezem.
Pelenkák az égből
Az avasi cigánykérdéssel három éve foglalkozik a sajtó. Nyomortelepekről érkeztek ide olyan emberek, akik felborították a városrész életét, behozták a cigánytelepek kultúráját. A bevándorlási hullámok a belvárost és Diósgyőrt is elérték. Dr. Pásztor Albert, Miskolc rendőrkapitánya többször jelezte, olyan emberek is jöttek frekventált helyekre, akiknek nincs igényük a városi létre. A rendőri vezető az együttélés nehézségeire többször rámutatott. A kapitány nyilatkozatára, miszerint Miskolcon a köztéri rablásokat cigányok követik el, egy ország kapta fel fejét. Ellátogatott ide Horváth Aladár is, aki leszögezte: az Avas a béke szigete. Az itt élőket mégis az őrület határára sodorta néhány új lakó abszurd életvitele.
– A házba tíz család érkezett. Bömböl a zene, megugrott az áramszámlánk, hemzsegnek a csótányok. Hirdetem a lakást, de nem kell senkinek – sorolja Judit, aki a Szilvás utca 2. szám alatt él.
A pokoli toronyként emlegetett Felsőruzsin 4. szám alatt még lehangolóbb a helyzet.
Kibontották a radiátort, elhordták a fémet, leverték a kaputelefont, felszedték a lépcső burkolatát, összefirkálták a falakat. Szemét, bűz, mocsok fogad. Nagy levegőt veszünk, befogjuk az orrunkat a liftbe lépés előtt.
– Néhány lakásban húszan is élnek. Segélyosztáskor lakodalmas rocktól zeng a ház. Plazmatévéjük, hifijük van, a szolgáltató kikapcsolta náluk az áramot, de rácsatlakoznak a folyosón található vezetékre. Isznak, egymásnak esnek, kést rántanak. A múltkor a kilencediken tört ki a csetepaté, de a földszintig verték egymást a megvadult emberek, a gyerekek rémülten lesték dulakodó szüleiket, a rendőrség vetett véget a cirkusznak. Be sem férnek lakásukba a rokonok. Múlt éjjel a folyóson heverészett, horkolt a hatalmas vendégsereg. A szemetet az ablakon vágják ki, a napokban pelenka landolt az egyik járókelő fején… Pelenkák, ételmaradékok potyognak az égből mifelénk. A pincékben patkányok tanyáznak. Nem csak cigányokkal van baj, vannak köztük is tisztességesek, azok is szenvednek az ilyen családoktól – mondja Imre, aki a Felsőruzsin 4. szám alatti bérházban vezet minket végig.
– A városőrök nem tesznek semmit. A rendőrök legalább kijönnek, rendet tesznek, de másnap újra indul minden. Hiába írunk a polgármesternek – csattan ki az elégedetlenség a lakóból.
Seriff és alkotmány
A kampány a közbiztonság hiányára épült. A Jobbik csendőrséget ígért, az MSZP egymás után bízta meg az alternatív őrségeket, a Fidesz „magánhadseregek” helyett a rendőrséget erősítené, és a létbizonytalanságot is száműzné Miskolcról.
A szocialista városvezetés a feszültségekre, a bűnözésre közbiztonsági pontokkal, együttélési kódexszel reagált és seriffet ígért, de a kis létszámú rendőrség vállára nehezedő terheket alig csökkentik az alternatív módszerek. Az Együttélési kódex ötletét, a városalkotmányt, melyben rögzítik az együttélés szabályait, márciusban fogadta el a közgyűlés.
– Nem lehet büntetlenül „belecsinálni” a liftbe, kempingezni az utcán. A tömegközlekedési eszközökön véget vetünk a randalírozásnak, ha kell, biztonsági szolgálatokat telepítünk a veszélyes vonalakra – mondta Káli Sándor polgármester, mikor a kódex lényegéről beszélt. A városvezetés létre akarja hozni a Miskolci Rendvédelmi Központot, amelynek élén a seriff állna.
Dr. Szinay Attila, a városi Fidesz-frakció vezetője kampányfogásnak tartja a közbiztonsági pontok felállítását. Mint mondja, a konténereken látszik, nem szántak az egységeknek hosszú életet.
– Évente százhúszmillió forintba kerül a városőrség, s az összeg nem helyi vállalkozóknál landol. Ráadásul olyan emberek miatt alkotnak kódexet, akik nem szoktak olvasni, és a büntetéseket sem könnyű rajtuk behajtani. A rendőrséget nem lehet helyettesíteni ilyen módszerekkel – érvelt a politikus.
Az avasi rendőrőrs szerint a városőrség megelőző szervezet, intézkedni csak a rendőrnek van joga.
– A kódex nem mérvadó, ha nem változik a szabálysértési törvény. Hallottunk a seriffről, nem tudjuk, milyen hatásköre lesz. Az önkormányzatnak sok új kezdeményezése van, de mi ugyanúgy tesszük a dolgunkat, mint eddig, mert a jogszabályi háttér alig változik. Tekintélye a rendőrnek sincs, nemhogy a városőrnek, ezt nekünk kell visszaszereznünk, de a jogalkotók is segíthetnének. Több mint hetvenezer ember biztonságáért felelünk, de hiányzik hét-nyolc utcai rendőr, és néhány autó is jól jönne. Leggyakrabban csendháborítások miatt intézkedünk, a mulatozók gyakran agresszíven reagálnak. Csökken a bűncselekmények száma, ebben szerepe lehet a városőrségnek, de annak is, hogy lement a vas ára. Csenyétéről (Kuruc.info: gyakorlatilag teljesen cigány település – lásd EZT), a környező falvakból járnak be guberálni a nincstelenek. A lakosságot zavarja a konténerekből kihányt szemét és az italboltok körül kialakult állapotok. Történnek komolyabb bűncselekmények is, de nem olyan veszélyes az Avas, mint amilyen rémisztő a híre. A belvárosban, a Király utcán jóval több a rablás, mint az Avason – sorolja Bodnár Roland rendőr százados.
– Itt a gondok nagy része az integráció hiányából fakad, ezek nem sorolhatók bűnügyi kategóriákba – teszi hozzá az őrsparancsnok helyettes. (Kuruc.info: értjük. Tehát azellen, ha éjjel is üvölt a zene, összesz@rják a liftet, kitépik a kábeleket a lépcsőházban [is] stb., semmiféle módon nem szanckionálandó...)
Beköszöntött a jó idő, a padokat megszállták a népes családok, hangoskodnak, szétköpködik a napraforgó héját. A fiatalok bandákba verődnek, kóstolgatják a járókelőket. A beilleszkedett cigánycsaládoknak azonban elegük van a fotósokból.
– Mindent a cigányokra fognak, harminc éve élünk itt, sose voltunk büntetve, kijövünk mindenkivel, kérdezze meg a házunkban élő magyarokat! Minket is zavar a szutykos népség, nem vagyunk egyformák. Olyan cikket írjon, hogy munkát kapjunk, mert ez a huszonnyolcezer forintos segély nem elég semmire. Húsz évem van ledolgozva, de most nem kellek sehova – sorolja Béres József az egyik Szilvás utcai ház előtt.
Munkahelyek kellenek
Dr. Nagy Kálmán országgyűlési képviselő bejárta az Avas hírhedt pontjait. Maga gyűjtötte ajánlószelvényeit a kettes ütemben. A fideszes politikus egyedül kelt útra, és nem esett semmi baja.
– Sokat beszéltem sokféle emberrel, az Avas társadalmilag heterogén. Jártam olyan lakásban, ahol a konyhát meg sem lehetett különböztetni a nappalitól, és láttam gyönyörű otthonokat is. Egy-két antiszociális család képes tönkretenni egy egész lépcsőházat, de a kapkodás, a magánhadseregek létrehozása nem megoldás semmire. Az itteni rendőrök szűkös anyagi körülmények között, létszámhiánnyal küszködve felelnek a hatalmas körzetért, őket kellene anyagilag és jogilag is megerősíteni – vallja a politikus.
A cigánykérdés, a társadalmi feszültségek túlmutatnak az Avas határain. A város olyan mértékben zuhan lefelé, hogy már nincs hova kitelepíteni a lecsúszott embereket.
– Alig tudnék olyan városrészt említeni, ahol ezek a problémák ne lennének jelen. Rehabilitálni kell az embereket, akiket a hitüktől, a jövőképüktől is megfosztott a balliberális kormányzás. A közbiztonság megszilárdítása fontos része programunknak, de ez csak tűzoltás, munkát, piacképes képzéseket fogunk kínálni az itt élőknek, ha kormányt alakíthatunk. A Középszer utcai tragédia, amelyben három ember veszítette életét, rámutatott, nem mindegy, hogy történik a panelfelújítás. A Fidesz–KDNP nem csak a csomagolását akarja megújítani a házaknak, az öregedő belső szerkezetre is figyelni kell. A szellőzőrendszerek az egészségre károsak és tűzveszélyesek – állítja dr. Nagy Kálmán és hozzáteszi, szeretné, ha az Avas a kilátástalanság szigete helyett a fiataloknak jelentene ugródeszkát, akik idővel kertes házba költözhetnének, ha okosan takarékoskodnak, de ehhez munkahelyek kellenek.
A választás előtti napokban egymást érik a razziák. Rajtaütésszerűen jelennek meg a rendőrök és a különböző őrségek az avasi utcákon és kocsmákban, ahol az emberek sportszerűen isznak. Előkapták a pártok a cigánykártyát, a jövőben lehet, hogy megerősítik a helyi rendőrséget, de az is lehet, hogy a magánhadseregek masíroznak majd a lakótelepek utcáin. Minden párt rendet ígér, de mindenki másként képzeli a jövőt. Az Avason a diplomások és az iskolázatlan romák nagy része munka nélkül tengeti az életét. Az innen származó volt szociális miniszter, Szűcs Erika indította el az Út a munkába nevű programot. Az az út azonban rossz felé vezetett; lefelé, egyre lejjebb, a nyomor bugyraiba vitte az embereket. Tisztességes, emberi megélhetést adó munkához nem ért el sohasem.
(Demokrata)
Minderről Horváth Aladárnak volt pofája azt hazudnia, hogy az Avas a béke szigete...
A cikk a Fidesz „fényezésével” végződik. A polgármester-jelölt szerint elsősorban munka kell a szerinte innen kitelepíthetetlen cigányoknak. Ezzel két gond is van.
Egy: rezervátumról, kifejezetten bűnöző életvitelű, bizonyítottan összeférhetetlen, civilizál(hat)atlan cigányok, úgy látszik, nem hallott, pedig ha az olaszoknak szabad (tessék elolvasni EZT a milánói és EZT a római jelentést...), akkor nekünk vajon miért nem? Mindketten EU-tagállamok vagyunk, azonos jogokkal, nem? Hogy lehetséges akkor az, hogy ők simán fegyveresekkel őrzött, éjjelenként se ki, se be táborokba zárhatják a cigányaikat (az olasz állampolgárságúakat is)? Arról nem is beszélve, hogy arrafelé rendőri segítséggel égetik fel az orkputrikat. Ahogy a franciák is teszik. Meg a finnek. Nekik szabad?
Kettő: Miskolc környékén is irdatlan sok munkalehetőség van még analfabéta, szakképzetlen cigányoknak is – lásd pl. EZT és az onnani, további hivatkozásokat.
Hát igen – a Fidesz ezt „tudja”. Cseberből vederbe lesz ez a kormányváltás – és megint négy elvesztegetett év, ami alatt még tovább rosszabbodik majd a helyzet. Csak az vigasztalhat bennünket, hogy a párt teljes cigányügyi impotenciája automatikusan a Jobbik további erősödését jelenti.
Cigánykártya
Az MSZP és a Jobbik is a cigánykérdéssel kampányol Miskolcon. Magánhadseregekkel kívánnak rendet tenni. Az egyik csendőrséget kínál, a másik seriffet ígér. A régen várt tavasszal a kilakoltatások korszaka is elkezdődött az egyre lejjebb zuhanó városban, ahol a létbizonytalansággal küzdő emberek már nem tudnak mibe kapaszkodni.
Az ország legjobb lakótelepe lehetne a miskolci Avas, ahol közel negyvenezer ember él. Tiszta a levegő, a lakásokból pazar kilátás nyílik a hegyekre, a belvároshoz és Miskolctapolcához közel fekvő panelrengetegtől néhány perc séta az egyetem. Szenzációs régészeti leletekre is bukkantak itt, de nem ezért szerepel a városrész a hírekben.
Az „Avas kizárva” típusú mondatok rendszeresen megjelennek az apróhirdetésekben, a gettósodó lakótelepen a lakások áron alul sem kelnek el. A hetvenes–nyolcvanas években munkások, mérnökök, gyárakban dolgozó romák özönlöttek az új lakótelepre, kollégák éltek egymás mellett. Azóta bezártak a gyárak, leállt az ipar, sok élet tönkrement, szétmentek a családok, utcára kerültek, lecsúsztak az emberek.
A rendszerváltozás után kicserélődött a lakosság, sokan már azt sem tudják, hogy hívják a szomszédjukat. A fiatalok elvándorolnak, a fővárosban és külföldön próbálnak szerencsét. Az itt élők megélhetési gondokkal küzdenek, a létbizonytalanság és munkanélküliség mellett a cigánykérdés csak hab a tortán, de ezt a habot jól felverték; a Jobbik és az MSZP is kampányt épített rá, pedig az MSZP ingyenes rendezvényeivel itt csak a legszegényebbeket célozza meg. Az Avason minden ősszel Lagzi Lajcsi énekel.
Az Avason mindig éltek romák, segédmunkásként dolgoztak, a módosabbak zenéltek, kereskedtek, és régen is laktak itt bűnöző famíliák. Etnikai villongások, utcai balhék, bandaháborúk évtizedekkel ezelőtt is voltak.
– Itt nőttem fel, végigverekedtem a gyerekkorom. Az Áfonyás utcán megvámolták az idősebb oláh cigányok az iskolából hazatartó kicsiket. Parasztoknak hívtak minket. Sokféle cigány élt itt, a legjobb barátom is roma volt. Az egyik banda kirabolta a magyarokat, a másik mellénk állt. A rendőrség meg sem moccant, mikor tízen támadtak ránk, pedig az őrs néhány méterre volt. Idealizálják a múlt rendszert, lehet hogy a falvakban nyugalom volt, de itt nem volt rend sohasem. Aki ide született, megtanult verekedni – sorolja a Szentgyörgy utcán élő László, amikor a közbiztonságról kérdezem.
– Bizony – vágja rá a buszmegállóban várakozó középkorú nő. – Nyolc hónapos terhes voltam nyolcvanötben, mikor a szomszédunkban élő Buri család rátámadt a férjemre. Lefogták, öten-hatan ütötték, az asszonyok is beszálltak sodrófával. Hiába hívtam rendőrt, nem segített senki. Félelemben éltünk, csak akkor nem írták meg az újságok – panaszolja.
Van, akiben kellemes emlékeket ébreszt a múlt rendszer. Radványi Béla szerint korábban biztonságban éltek az emberek.
– Vérszemet kaptak a trógerek. Régen a rendőr odasózott, ma a jogaikat sorolják a lopáson ért csirkefogók.
Fészket raktak
2008-ban szervezett betelepítések során alulszocializált családok tömege jutott lakáshoz Miskolcon. A szóbeszéd szerint az ügy szálai magasra vezetnek. Az önkormányzat tagadta, hogy cigányokat telepített a városba, majd kiderült, hogy ügyvédek, banki ügyintézők állnak a háttérben.
Hátrányos helyzetű családok előtt villantották fel a jobb élet reményét. A Fészekrakó programot kihasználva találtak gazdára lakások Miskolc több pontján. A romatelepekről érkezők állami garanciával biztosított hitelhez jutottak, önerőt gyermekeik után járó szociálpolitikai kedvezményből merítettek. A „segítők” az adminisztrációs költségeket megelőlegezték a nincstelen vevőknek. Az adásvételi szerződésben az ingatlanpiaci értékénél nagyobb vételár szerepelt, a haszon közvetítők, ügyintézők, ügyvédek zsebében landolt. Ügyletenként 1-2 millió forintot osztottak szét.
Dr. Gaskó Bertalantól, a megyei rendőrkapitányság szóvivőjétől megtudtuk, több mint háromszáz lakás esetében folyik a vizsgálat, több tucat eladót, vevőt hallgattak ki gyanúsítottként. Több fészekrakó érdeklődésünkre megnevezte ügyvédjét; szerintük számtalan ügyvéd benne volt a kétes ügyletekben, de csak egyetlen ügyvéd gyanúsítottja van a miskolci fészekrakó botránynak.
Ahhoz, hogy a bűncselekménnyel érintett körben milyen szóbeszéd járja, az ügyészségnek semmi köze nincs – nyilatkozta a megyei napilapnak dr. Martossy György, a megyei főügyészség szóvivője.
Káli Sándor polgármester pedig kijelentette, aki nem fizet, és nem tud viselkedni, annak mennie kell.
Miskolc egyik legveszélyesebb pontja egyébként nem az Avas, hanem a belváros szívében található Király utca 1–3–5. szám. Ezek az ingatlanok önkormányzati tulajdonban vannak, nem fészekrakók élnek itt. A lakók pályázat útján jutottak ide. A frissen felújított házak állapota minősíthetetlen. A munkából élő fiatalok jelentős része nem kap itt lakást, hiába pályáznak, a pályázatokat a halmozottan hátrányos helyzetű családok nyerik el, akik jelentős közüzemi tartozást halmoznak fel.
A MIK (Miskolci Ingatlankezelő), a házakért felelős önkormányzati cég arra a kérdésünkre nem kívánt reagálni, hogy a Király utca 1–3–5. alatt élő, nem fizető, antiszociális, bűnöző életmódot folytató családokkal szemben kíván-e intézkedni.
Oda a szocpol
A polgármester március végén városőrökkel, polgárőrökkel felkeresett egy avasi fészekrakó családot, akik megrémültek, nem akarták beengedni őt és kíséretét, de az egyik városőr lábával megakadályozta, hogy a lakók becsapják az ajtót. A polgármester kamerák kereszttűzében oktatta ki a családot, akik azzal fenyegették meg a város első emberét, hogy rendőrt hívnak, ha nem hagyja őket békén. Egyre több fészekrakó veszi kézbe a felszólítást, miszerint csomagolni kell. Arról nincs kimutatás, hogy a kilakoltatás előtt álló tulajdonosok között mennyi az antiszociális család.
Máriáék várják a legrosszabbat, a kilakoltatást. Remegve bontják ki a hivatalos leveleket, kikukucskálnak, mikor szól a csengő, lapítva várják a kilakoltatót. Korábban a bábonyibérci cigánytelepen éltek, de kaptak a csábító lehetőségen.
– Felkeresett egy segítőkész férfi, mindent intézett, az OTP-től kaptunk hitelt, ügyvédünk a földhivatalban dolgozik. Örömmel költöztem ide, négy gyerekre vettem fel a szocpolt. Nem hamisítottunk jövedelemigazolást, a férjem dolgozott. Ősszel kirúgták, néhány hónapig nem fizettük a részletet, a bank felmondta a szerződést, most egyben kérik a hatmilliót. A fűtés díjával is tartozunk. Nem tudtam, hogy ilyen drága itt az élet. Oda a szocpol, hiába fizettem másfél évig a banknak havi negyvenötezer forintot, sose lesz lakásunk. Már tudnánk fizetni a részletet, az emberem kőművesként dolgozik. Gyerekekkel albérletet sem találunk, cigányként még nehezebb – panaszolja az asszony, akit rendes cigányként emleget szomszédja.
– A kislányuk szorgalmas, a lányom osztálytársa. Rendes emberek, nem olyanok, akikről az újságok írnak – állítja Pataki Béláné a Szentgyörgy utcán, amikor fészekrakó szomszédjáról kérdezem.
Pelenkák az égből
Az avasi cigánykérdéssel három éve foglalkozik a sajtó. Nyomortelepekről érkeztek ide olyan emberek, akik felborították a városrész életét, behozták a cigánytelepek kultúráját. A bevándorlási hullámok a belvárost és Diósgyőrt is elérték. Dr. Pásztor Albert, Miskolc rendőrkapitánya többször jelezte, olyan emberek is jöttek frekventált helyekre, akiknek nincs igényük a városi létre. A rendőri vezető az együttélés nehézségeire többször rámutatott. A kapitány nyilatkozatára, miszerint Miskolcon a köztéri rablásokat cigányok követik el, egy ország kapta fel fejét. Ellátogatott ide Horváth Aladár is, aki leszögezte: az Avas a béke szigete. Az itt élőket mégis az őrület határára sodorta néhány új lakó abszurd életvitele.
– A házba tíz család érkezett. Bömböl a zene, megugrott az áramszámlánk, hemzsegnek a csótányok. Hirdetem a lakást, de nem kell senkinek – sorolja Judit, aki a Szilvás utca 2. szám alatt él.
A pokoli toronyként emlegetett Felsőruzsin 4. szám alatt még lehangolóbb a helyzet.
Kibontották a radiátort, elhordták a fémet, leverték a kaputelefont, felszedték a lépcső burkolatát, összefirkálták a falakat. Szemét, bűz, mocsok fogad. Nagy levegőt veszünk, befogjuk az orrunkat a liftbe lépés előtt.
– Néhány lakásban húszan is élnek. Segélyosztáskor lakodalmas rocktól zeng a ház. Plazmatévéjük, hifijük van, a szolgáltató kikapcsolta náluk az áramot, de rácsatlakoznak a folyosón található vezetékre. Isznak, egymásnak esnek, kést rántanak. A múltkor a kilencediken tört ki a csetepaté, de a földszintig verték egymást a megvadult emberek, a gyerekek rémülten lesték dulakodó szüleiket, a rendőrség vetett véget a cirkusznak. Be sem férnek lakásukba a rokonok. Múlt éjjel a folyóson heverészett, horkolt a hatalmas vendégsereg. A szemetet az ablakon vágják ki, a napokban pelenka landolt az egyik járókelő fején… Pelenkák, ételmaradékok potyognak az égből mifelénk. A pincékben patkányok tanyáznak. Nem csak cigányokkal van baj, vannak köztük is tisztességesek, azok is szenvednek az ilyen családoktól – mondja Imre, aki a Felsőruzsin 4. szám alatti bérházban vezet minket végig.
– A városőrök nem tesznek semmit. A rendőrök legalább kijönnek, rendet tesznek, de másnap újra indul minden. Hiába írunk a polgármesternek – csattan ki az elégedetlenség a lakóból.
Seriff és alkotmány
A kampány a közbiztonság hiányára épült. A Jobbik csendőrséget ígért, az MSZP egymás után bízta meg az alternatív őrségeket, a Fidesz „magánhadseregek” helyett a rendőrséget erősítené, és a létbizonytalanságot is száműzné Miskolcról.
A szocialista városvezetés a feszültségekre, a bűnözésre közbiztonsági pontokkal, együttélési kódexszel reagált és seriffet ígért, de a kis létszámú rendőrség vállára nehezedő terheket alig csökkentik az alternatív módszerek. Az Együttélési kódex ötletét, a városalkotmányt, melyben rögzítik az együttélés szabályait, márciusban fogadta el a közgyűlés.
– Nem lehet büntetlenül „belecsinálni” a liftbe, kempingezni az utcán. A tömegközlekedési eszközökön véget vetünk a randalírozásnak, ha kell, biztonsági szolgálatokat telepítünk a veszélyes vonalakra – mondta Káli Sándor polgármester, mikor a kódex lényegéről beszélt. A városvezetés létre akarja hozni a Miskolci Rendvédelmi Központot, amelynek élén a seriff állna.
Dr. Szinay Attila, a városi Fidesz-frakció vezetője kampányfogásnak tartja a közbiztonsági pontok felállítását. Mint mondja, a konténereken látszik, nem szántak az egységeknek hosszú életet.
– Évente százhúszmillió forintba kerül a városőrség, s az összeg nem helyi vállalkozóknál landol. Ráadásul olyan emberek miatt alkotnak kódexet, akik nem szoktak olvasni, és a büntetéseket sem könnyű rajtuk behajtani. A rendőrséget nem lehet helyettesíteni ilyen módszerekkel – érvelt a politikus.
Az avasi rendőrőrs szerint a városőrség megelőző szervezet, intézkedni csak a rendőrnek van joga.
– A kódex nem mérvadó, ha nem változik a szabálysértési törvény. Hallottunk a seriffről, nem tudjuk, milyen hatásköre lesz. Az önkormányzatnak sok új kezdeményezése van, de mi ugyanúgy tesszük a dolgunkat, mint eddig, mert a jogszabályi háttér alig változik. Tekintélye a rendőrnek sincs, nemhogy a városőrnek, ezt nekünk kell visszaszereznünk, de a jogalkotók is segíthetnének. Több mint hetvenezer ember biztonságáért felelünk, de hiányzik hét-nyolc utcai rendőr, és néhány autó is jól jönne. Leggyakrabban csendháborítások miatt intézkedünk, a mulatozók gyakran agresszíven reagálnak. Csökken a bűncselekmények száma, ebben szerepe lehet a városőrségnek, de annak is, hogy lement a vas ára. Csenyétéről (Kuruc.info: gyakorlatilag teljesen cigány település – lásd EZT), a környező falvakból járnak be guberálni a nincstelenek. A lakosságot zavarja a konténerekből kihányt szemét és az italboltok körül kialakult állapotok. Történnek komolyabb bűncselekmények is, de nem olyan veszélyes az Avas, mint amilyen rémisztő a híre. A belvárosban, a Király utcán jóval több a rablás, mint az Avason – sorolja Bodnár Roland rendőr százados.
– Itt a gondok nagy része az integráció hiányából fakad, ezek nem sorolhatók bűnügyi kategóriákba – teszi hozzá az őrsparancsnok helyettes. (Kuruc.info: értjük. Tehát azellen, ha éjjel is üvölt a zene, összesz@rják a liftet, kitépik a kábeleket a lépcsőházban [is] stb., semmiféle módon nem szanckionálandó...)
Beköszöntött a jó idő, a padokat megszállták a népes családok, hangoskodnak, szétköpködik a napraforgó héját. A fiatalok bandákba verődnek, kóstolgatják a járókelőket. A beilleszkedett cigánycsaládoknak azonban elegük van a fotósokból.
– Mindent a cigányokra fognak, harminc éve élünk itt, sose voltunk büntetve, kijövünk mindenkivel, kérdezze meg a házunkban élő magyarokat! Minket is zavar a szutykos népség, nem vagyunk egyformák. Olyan cikket írjon, hogy munkát kapjunk, mert ez a huszonnyolcezer forintos segély nem elég semmire. Húsz évem van ledolgozva, de most nem kellek sehova – sorolja Béres József az egyik Szilvás utcai ház előtt.
Munkahelyek kellenek
Dr. Nagy Kálmán országgyűlési képviselő bejárta az Avas hírhedt pontjait. Maga gyűjtötte ajánlószelvényeit a kettes ütemben. A fideszes politikus egyedül kelt útra, és nem esett semmi baja.
– Sokat beszéltem sokféle emberrel, az Avas társadalmilag heterogén. Jártam olyan lakásban, ahol a konyhát meg sem lehetett különböztetni a nappalitól, és láttam gyönyörű otthonokat is. Egy-két antiszociális család képes tönkretenni egy egész lépcsőházat, de a kapkodás, a magánhadseregek létrehozása nem megoldás semmire. Az itteni rendőrök szűkös anyagi körülmények között, létszámhiánnyal küszködve felelnek a hatalmas körzetért, őket kellene anyagilag és jogilag is megerősíteni – vallja a politikus.
A cigánykérdés, a társadalmi feszültségek túlmutatnak az Avas határain. A város olyan mértékben zuhan lefelé, hogy már nincs hova kitelepíteni a lecsúszott embereket.
– Alig tudnék olyan városrészt említeni, ahol ezek a problémák ne lennének jelen. Rehabilitálni kell az embereket, akiket a hitüktől, a jövőképüktől is megfosztott a balliberális kormányzás. A közbiztonság megszilárdítása fontos része programunknak, de ez csak tűzoltás, munkát, piacképes képzéseket fogunk kínálni az itt élőknek, ha kormányt alakíthatunk. A Középszer utcai tragédia, amelyben három ember veszítette életét, rámutatott, nem mindegy, hogy történik a panelfelújítás. A Fidesz–KDNP nem csak a csomagolását akarja megújítani a házaknak, az öregedő belső szerkezetre is figyelni kell. A szellőzőrendszerek az egészségre károsak és tűzveszélyesek – állítja dr. Nagy Kálmán és hozzáteszi, szeretné, ha az Avas a kilátástalanság szigete helyett a fiataloknak jelentene ugródeszkát, akik idővel kertes házba költözhetnének, ha okosan takarékoskodnak, de ehhez munkahelyek kellenek.
A választás előtti napokban egymást érik a razziák. Rajtaütésszerűen jelennek meg a rendőrök és a különböző őrségek az avasi utcákon és kocsmákban, ahol az emberek sportszerűen isznak. Előkapták a pártok a cigánykártyát, a jövőben lehet, hogy megerősítik a helyi rendőrséget, de az is lehet, hogy a magánhadseregek masíroznak majd a lakótelepek utcáin. Minden párt rendet ígér, de mindenki másként képzeli a jövőt. Az Avason a diplomások és az iskolázatlan romák nagy része munka nélkül tengeti az életét. Az innen származó volt szociális miniszter, Szűcs Erika indította el az Út a munkába nevű programot. Az az út azonban rossz felé vezetett; lefelé, egyre lejjebb, a nyomor bugyraiba vitte az embereket. Tisztességes, emberi megélhetést adó munkához nem ért el sohasem.
(Demokrata)
